32. téma 64 közül· Kormányzati teljesítmény- és szállítási mutatók
Bizalmi és legitimitási mutatók
A legitimitás és támogatás Mark Moore „stratégiai háromszögének” három szára közül az egyik a Creating Public Value (1995) című művében — a közérték maga és a működési képesség mellett —, és ez az a szár, amelyet a leggyakrabban hagynak mérés nélkül, mert a költségvetéstől vagy a kibocsátásszámtól eltérően a legitimitáshoz nincs nyilvánvaló egyetlen szám rendelve. A bizalmi és legitimitási mutatók azoknak a helyettesítő mérőszámoknak a családja, amelyekkel a kormányok ezt a rést betöltik: intézményi bizalmi felmérések, felügyeleti szervek bizalmi értékelései, panasz- és fellebbezési adatok, valamint politikai/törvényhozási támogatási mutatók.
Miért fontos
Moore érve az, hogy az a közigazgatási vezető, aki valódi értéket szállít, de elveszíti a politikai és közlegitimitást, végül elveszíti azt az engedélyező környezetet, amely a szállítás folytatásához kell — a finanszírozást megvágják, a megbízásokat szűkítik, és a szolgáltatást kiéheztetik, bármilyen jók is az eredményei. A legitimitás ezért nem egy szállítási eredménylaphoz utólag hozzácsavarozott PR-gondolat; teherviselő bemenet ahhoz, hogy a küldetés egyáltalán folytatódhasson, ezért áll egyenrangú szempontként a közérték-eredménylapon, nem lábjegyzetként. Az OECD „Trust in Government” felmérési programja a vezető országok közötti kísérlet ennek számszerűsítésére: azt követi, hogy az OECD-tagállamok állampolgárainak mekkora hányada mondja, hogy bízik nemzeti kormányában, és hosszú távú adatai azt mutatják, hogy a bizalom rendkívül érzékeny a sokkokra — mind a 2008-as pénzügyi válság, mind a COVID-19-világjárvány éles nemzeti szintű ingadozásokat okozott, amelyeket gyakran csak részleges helyreállás követett, az OECD elemzése pedig következetesen azt találja, hogy az észlelt kompetencia (azt szállítja-e a kormány, amit ígér) és az észlelt méltányosság/integritás (korrupció vagy kivételezés nélkül jár-e el a kormány) a bizalmi szám két legerősebb mozgatója, megkülönböztetve bármely egyedi tranzakcióval való elégedettségtől. A kormányok egyre inkább finomabb szinten is megpróbálják operacionalizálni a legitimitást — az Egyesült Királyság független szabályozói és felügyeleti szervei (a National Audit Office, a Parliamentary and Health Service Ombudsman, az olyan ágazati szabályozók, mint az Ofsted és a Care Quality Commission) intézményesített legitimitás-ellenőrzésként működnek, a „bízik-e még a nyilvánosság ebben a szolgáltatásban” kérdést auditálható értékelésekké alakítva.
A matematika
A bizalom és legitimitás keretrendszer-jellegű téma, amelynek használható kvantitatív helyettesítői:
Intézményi bizalmi index (OECD-stílusú)
= a felmérés válaszadóinak %-a, akik „igen”-nel válaszolnak egy kormányba vetett bizalmi kérdésre,
időben követve, demográfiai csoportok szerint bontva
Legitimitási helyettesítő-készlet (egyetlen szám sem helyettesíti a konstruktumot):
- Megalapozott panaszok 1000 szolgáltatás-igénybevevőre (ombudsman vagy belső panaszadat)
- Bírósági felülvizsgálat / fellebbezések sikerességi aránya a szerv döntéseivel szemben
- Független szabályozói/felügyeleti értékelés (pl. „kiemelkedő”-től „elégtelen”-ig sávok)
- Törvényhozási/felügyeleti bizottsági bizalmi szavazatok vagy kritikus jelentések gyakorisága
- Információszabadság-kérelmek volumene és a közzétételi/elutasítási arány, az észlelt
átláthatóság helyettesítőjeként
A legitimitást megerősítik, nem kiszámítják: a védhető legitimitás-értékelés
több fentit háromszögel, nem támaszkodik egyetlen helyettesítőre.
Kidolgozott példa
Nemzeti adóhatóság: legitimitási háromszögelés egy éves közérték-jelentéshez.
OECD-stílusú bizalmi helyettesítő (tárcaspecifikus bizalmi felmérés):
a válaszadók 58%-a mondja, hogy bízik abban, hogy a hatóság „tisztességesen bánik velem”
(két évvel korábbi 64%-ról)
Panaszadatok:
Megalapozott panaszok: 4,2 1000 adófizetői interakcióra (3,1-ről 1000-re)
Ombudsman-beutalások:
Beutalások a független Adjudicator's Office-hoz: 1850 az évben, ebből
61% teljesen vagy részben megalapozott a hatósággal szemben (az előző évi 48%-ról)
Mindháromat együtt olvasva: a bizalom esik, a megalapozott panaszok nőnek, és
a független ombudsmani megállapítások egyre inkább a hatóság ellen döntenek —
három független jel konvergál ugyanabba az irányba, ami ezt hiteles legitimitási
megállapítássá teszi, nem pusztán zajjá egyetlen sorozatban.
E számok egyetlen mozgása gyenge bizonyíték lenne; három független mérőszám együttes mozgása ugyanabban az időszakban az a minta, amely a legitimitási állítást védhetővé teszi.
Kapcsolat a szoftverfejlesztéssel
A legitimitási mutatókat ritkán állítja elő egyetlen csapat irányítópultja, ami maga a tervezési tanulság: olyan jelentési csővezetékeket építsenek, amelyek független külső forrásokból (ombudsmani ügykezelő rendszerek, szabályozói értékelési hírcsatornák, felmérési szolgáltatók) tudnak adatot felvenni és egyeztetni, ahelyett hogy a legitimitás-jelentést kizárólag belső mutatóként architektálnák, mert a belsőleg származtatott legitimitási állítások („megbízhatónak értékeljük magunkat”) kevés bizonyító erővel bírnak — ugyanaz a függetlenségi probléma, amelyet a közérték-eredménylap legitimitás-szempontjánál megjegyeztünk. A panasz- és fellebbezési adat-csővezetékek megérdemlik ugyanazt az adatminőségi szigort, mint bármely eredményalapú fizetési szerződéseket tápláló eredmény-csővezeték, mert egy alulbejelentett vagy rosszul kategorizált panaszadatkészlet csendben alábecsüli a legitimitási problémát, mielőtt az egy évvel később egy bizalmi felmérésben láthatóvá válna. A tranzakciószintű megfelelőről lásd az állampolgári elégedettségi mutatókat, ennek a szárnak a teljes stratégiai háromszög keretrendszeréről pedig a közértéket.
Buktatók
- Az elégedettség kezelése a legitimitás helyettesítőjeként: egy állampolgár elégedett lehet egyetlen tranzakció felületével, miközben általában nem bízik az intézményben (vagy fordítva) — lásd állampolgári elégedettségi mutatók, miért kell a kettőt külön jelenteni.
- Egyetlen önjelentett mutatóra támaszkodás: egy belsőleg lefuttatott bizalmi felmérés független megerősítés (ombudsman-adatok, szabályozói értékelések) nélkül könnyen elintézhető önértékelésként; háromszögeljenek.
- A demográfiai bontás figyelmen kívül hagyása: az összesített nemzeti bizalmi számok elfedhetik az egyes csoportok (életkor, etnikai hovatartozás, jövedelem vagy régió szerint) élesen eltérő legitimitását — az OECD saját Trust in Government kiadványai éppen ezért bontanak.
- Egyetlen sokk okozta visszaesés állandó trendként olvasása: a bizalmi számok válságok (pénzügyi összeomlások, világjárványok, nagy horderejű botrányok) körül élesen mozognak és részben helyreállnak; egyetlen sokk utáni adatpontot nem szabad további adat nélkül hosszú távú csökkenéssé extrapolálni.
Források
- Mark H. Moore, Creating Public Value: Strategic Management in Government, Harvard University Press, 1995.
- OECD, „Trust in Government.” https://www.oecd.org/en/topics/trust-in-government.html
- Parliamentary and Health Service Ombudsman, éves ügyviteli statisztikák. https://www.ombudsman.org.uk/