11. téma 64 közül· Gazdasági értékelés a kormányzatban

Költséghatékonysági elemzés a kormányzatban

A költséghatékonysági elemzés (CEA) ugyanannak az eredménynek az elérésére szolgáló alternatív módok költségeit hasonlítja össze természetes egységekben kifejezve — költség egy lakhatást kapott közterületen alvóra, egy elvárt szintre felzárkóztatott tanulóra, egy elkerült tonna CO2-re — anélkül, hogy magát az eredményt pénzre váltaná.

Miért fontos

A Green Book a CEA-t tartalék módszerként kezeli, amikor a társadalmi költség-haszon elemzés azon követelménye, hogy minden hasznot pénzre váltsanak, nem csupán nehézzé, hanem tisztességtelenné válik — ahol az eredményhez hiteles ár rendelése olyan feltevéseket kívánna, amelyeket valójában senki sem vall (https://www.gov.uk/government/publications/the-green-book-appraisal-and-evaluation-in-central-government, 5. fejezet, a változatértékelésről, ahol az eredmények nem könnyen pénzre válthatók). A CEA a legközvetlenebbül az egészség-gazdaságtanból átvett módszer — szerkezetileg azonos azzal, ahogy a NICE a kezeléseket életminőséggel korrigált életévenkénti költséggel (QALY) hasonlítja össze —, de nem egészségügyi közprogramokra alkalmazva: oktatási beavatkozások tanulói eredménypontonként, lakhatási programok a hajléktalanságtól megvédett háztartásonként, foglalkoztatási programok tartós munkaviszonyonként.

Az ok, amiért a CEA az SCBA mellett kiérdemli a helyét, nem pedig beolvad abba, hogy bizonyos eredményekre pénzérték kényszerítése olyan számot ad, amely elég pontos ahhoz, hogy tekintélyesnek látsszon, és elég vitatott ahhoz, hogy értéktelen legyen a közvitában — az „elvárt szinten olvasó gyermek” árazása éppen az a fajta kihívás, amely egy parlamenti bizottságnál kisiklat egy üzleti esetet. A CEA azzal kerüli meg a vitát, hogy nem vállalja: a változatokat maga az eredmény egységére jutó költség szerint rangsorolja, és a külön politikai ítéletet arról, hogy megéri-e az eredményt egyáltalán követni, a stratégiai esetre hagyja.

A matematika

Költséghatékonysági arány (átlag) = Összköltség / Az elért eredményegységek összege

Inkrementális költséghatékonysági arány (ICER), A változat és B változat összehasonlítása:
ICER = (Költség_A − Költség_B) / (Eredmény_A − Eredmény_B)

Eljárás:
1. Rögzítsék az eredményegységet és a mérési módszert minden összehasonlított változatra.
2. Költségezzék minden változatot azonos alapon (lásd ../green-book-appraisal/, pénzügyi eset)
   azonos időhorizonton.
3. Dobják el a dominált változatokat: minden olyan változatot, amely egységenként többe kerül
   egy olcsóbb, azonos vagy jobb eredményt elérő alternatívánál.
4. A megmaradt változatokat az inkrementális, nem az átlagos költséghatékonysági arány szerint rangsorolják.

A CEA önmagában nem mondhatja meg, hogy egy program egyáltalán megéri-e a finanszírozást — csak azt, hogy ugyanazon cél több megközelítése közül melyik a legolcsóbb egységenként. Annak eldöntése, hogy maga a cél megéri-e a kiadást, vagy az SCBA-ra való visszaváltást (ha létezik hiteles értékelés), vagy a matematikán kívüli politikai/stratégiai ítéletet kíván. Ahol az eredmények valóban nem redukálhatók egyetlen egységre — mert egy program több, különböző módon fontos eredményt hoz —, használjanak helyette többszempontú döntéselemzést.

Kidolgozott példa

Helyi önkormányzat: egy tanács három megközelítést hasonlít össze a közterületen alvók számának csökkentésére, mindegyiket egy évre költségezve a „legalább 6 hónapra stabil lakhatásba költöztetett egyének” eredményével szemben:

Változat                          Költség    Elért eredmény   Átl. CER
Housing First (intenzív)          900 000 £  60               15 000 £/eredmény
Szálló + továbblépési támogatás   600 000 £  50               12 000 £/eredmény
Terepmunka + magán bérlakás-szektor 350 000 £ 20              17 500 £/eredmény

ICER, Szálló vs. Terepmunka:     (600k−350k)/(50−20) = 8333 £ további eredményenként
ICER, Housing First vs. Szálló:  (900k−600k)/(60−50) = 30 000 £ további eredményenként

A terepmunkát az átlagköltségben a szálló dominálja, de a terepmunkától a szállóig tartó inkrementális lépés csupán 8333 £-ba kerül minden további elhelyezettre — olcsó a Housing First lépéséhez képest, amely 30 000 £-ba kerül minden olyan további emberért, aki a szálló által elért felett van. Egy költségvetési korlátú hatóságnak bővítéskor a szállót kell előnyben részesítenie a Housing First előtt, még ha a Housing First a saját átlagarányán jobbnak is látszik.

Nemzeti kormányzat: egy felzárkóztató olvasásprogramot három megvalósítási modellen hasonlítanak össze az „életkornak megfelelő olvasási szintet elérő tanulónkénti költség” alapján: egyéni korrepetálás (1800 £/tanuló), kiscsoportos korrepetálás (700 £/tanuló) és csak digitális beavatkozás (150 £/tanuló, de a kiscsoportos korrepetálás eredményarányának csak 40%-a beiratkozott tanulónként a lemorzsolódás korrigálása után). A tényleges befejezésre korrigálva a csak digitális megoldás 375 £-ba kerül a szintet elérő tanulónként — még mindig a legolcsóbb, de a CEA nem tudja megmondani, hogy a kisebb abszolút számú, a csak digitális megoldással segített tanuló, ha ugyanabból a költségvetésből, mint a kiscsoportos, elfogadható kompromisszum-e a kevesebb tanuló mélyebb elérésével szemben; ez elosztási ítélet, amelyet a CEA visszaad a döntéshozóknak.

Kapcsolat a szoftverfejlesztéssel

A CEA a megfelelő keret, valahányszor a mérnöki csapatok ugyanazon szolgáltatási eredményre értékelnek megvalósítási megközelítéseket — költség sikeresen ellenőrzött személyazonosságonként három azonosságellenőrző szállítónál, költség helyesen szűrt ügyenként két ügyintézés-automatizálási tervnél, költség megoldott akadálymentesítési hibánként belső versus szerződéses javításnál. A fegyelem, amelyet közvetlenül importál: az eredményegységet költségek összehasonlítása előtt határozzák meg (nem „lezárt jegyek” — egy kibocsátás —, hanem „ténylegesen megoldott felhasználói szükséglet”), és mindig az üzemelő rendszer és egy javasolt csere közötti inkrementális arányt számítsák, ne az egyes rendszerek átlagköltségét elszigetelten. Lásd eredmények és kibocsátások és költség eredményenként.

Buktatók

  • Átlagos, nem inkrementális arányok összehasonlítása bővítési döntésnél. Ahogy a közterületen alvók példája mutatja, a legjobb átlagarányú változat nem mindig a következő legolcsóbb megvásárolható eredményegység.
  • Olyan eredményegység választása, amely valójában kibocsátás. A „megtett továbbirányítások” vagy „nyújtott alkalmak” tevékenységet mérnek, nem azt az eredményt, amelyért a program létezik; a kibocsátásokon végzett CEA magabiztosnak látszó számot ad, amely rossz kérdésre válaszol.
  • Valóban különböző eredmények összehasonlítása. A CEA csak akkor érvényes, ha minden változat ugyanazt az eredményt célozza ugyanúgy mérve; a „költség lakhatást kapott közterületen alvóra” és a „költség stabil bérleményben élő gondozásból kikerülőre” összehasonlítása általános eredménymértéket vagy többszempontú döntéselemzést igényel, nem CEA-t.
  • Az eredmény tartósságának figyelmen kívül hagyása. Az olcsóbb változat, amely nem tartós eredményeket hoz (egy a beavatkozás végeztével visszaeső tanuló), összehasonlítható horizonton mérve nem költséghatékonyabb; az összehasonlított változatokra illesszék az utánkövetési időszakot.

Források