2. téma 64 közül· A közérték alapjai

Érték a pénzért (VFM)

Az érték a pénzért (value for money) az Egyesült Királyság közszférájának hivatalos próbája arra, hogy a kiadás a költség és a haszon elérhető legjobb egyensúlyát valósítja-e meg. A HM Treasury Green Bookja három „E”-n keresztül keretezi — economy (gazdaságosság), efficiency (hatékonyság) és effectiveness (eredményesség) —, a méltányosság (equity) pedig egyre gyakrabban vitatott negyedikként szerepel. Minden, a vizsgálatot kiállni képes közszektorbeli üzleti esetnek mindháromra kifejezetten válaszolnia kell, nem elég azt állítani, hogy a kiadás „megéri”.

Miért fontos

A VFM nem a „olcsó” szinonimája. A Green Book (HM Treasury, 2022-es kiadás) kifejezetten kimondja, hogy a legalacsonyabb költségű változat megvásárlása (gazdaságosság) anélkül, hogy ellenőriznénk, a kívánt eredményeket hozza-e (eredményesség), gyakori és költséges hiba — az a beszerzés, amely 10%-ot spórol az egységköltségen, de 40%-kal kisebb hatást ér el, rosszabb érték, nem jobb. A három E-s keret arra kényszeríti az üzleti esetet, hogy szétválassza a három valóban eltérő kudarcmódot: túl sokat fizetni a ráfordításokért, elpazarolni a ráfordításokat a kibocsátássá alakítás során, és olyan kibocsátást előállítani, amely nem fordul le olyan eredményekre, amelyeket bárki akart. Az Egyesült Királyság kormányzati kiadási ellenőrzései — a Treasury jóváhagyási pontjai, a National Audit Office (NAO) érték a pénzért vizsgálatai és a tárcák számviteli tisztviselőinek értékelései — erre a háromrészes próbára épülnek, így az a mérnöki üzleti eset, amely csak a költséggel (gazdaságossággal) foglalkozik, a vizsgálaton megbukik még akkor is, ha a technológia kifogástalan.

A „negyedik E”, a méltányosság azért vitatott, mert ütközhet a másik hárommal: egy szolgáltatás országos szinten leghatékonyabb nyújtási módja ritkán a legméltányosabb, mivel a nyújtás oda összpontosítása, ahol a polgárokat a legolcsóbb elérni, gyakran a legnehezebben elérhetők alulszolgálását jelenti. A Green Book 2020-as felülvizsgálata reagált a kritikára (köztük a Treasury Select Committee és az IPPR North 2020-as észrevételeire), hogy a tisztán költség-haszon arányok rendszerszerűen a már jómódú régiókat részesítették előnyben, azzal, hogy megköveteli az értékelésektől az elosztási hatás kifejezett kezelését — lásd elosztási súlyozás.

A matematika

A VFM nem egyetlen arány, hanem háromrészes (vagy négyrészes) diagnosztika, amelyet sorban alkalmaznak:

Gazdaságosság: A ráfordításokat a megkövetelt minőség mellett a lehető
               legalacsonyabb ésszerű költségen szerzik be?  (£ ráfordítás-egységenként)

Hatékonyság:   Milyen jól alakulnak a ráfordítások kibocsátássá?
               (kibocsátás / ráfordítás, pl. feldolgozott ügyek ügyintézői óránként)

Eredményesség: A kibocsátások ténylegesen a szándékolt eredményeket hozzák?
               (elért eredmények / szándékolt eredmények)

[Méltányosság]: Igazságosan oszlanak-e el a költségek és a hasznok a
               lakosságban, vagy azokra koncentrálódnak, akiknek a legkevésbé van rá szükségük?

A VFM kudarc bármely szakaszban egymástól függetlenül előfordulhat: gazdaságos beszerzés nem hatékony szállítással; a rossz kibocsátás hatékony szállítása; eredményes kimenetek túlzott költségen megvásárolva. Lásd közszféra-KPI-k, hogyan fordulnak ezek mérhető mutatókra, és költséghatékonysági elemzés a kormányzatban a formális összehasonlító módszerhez.

Kidolgozott példa

Helyi önkormányzati ügyfélközpont: egy tanács két változatot hasonlít össze egy új ügykezelő rendszerre.

  • A változat: 600 000 £ licenc (a legolcsóbb elérhető), de az ügyintézők még mindig átlagosan 22 percet töltenek egy üggyel, mert a munkafolyamat rendszerek közötti kézi újrabevitelt igényel — a hatékonyság gyenge.
  • B változat: 900 000 £ licenc, integrált munkafolyamat, az ügyintézők átlagosan 9 percet töltenek egy üggyel.

A gazdaságosság egyedül A-t részesíti előnyben (300 000 £-gal olcsóbb). De évi 40 000 ügynél A 40 000 × 22/60 = 14 667 munkaórát, B 40 000 × 9/60 = 6000 munkaórát igényel. 28 £/óra teljes terhelt személyi költséggel A évi 410 667 £-ot költ munkaidőre B 168 000 £-jával szemben — évi 242 667 £ hatékonysági különbség, amely 14 hónapon belül elnyeli a kezdeti 300 000 £ gazdaságossági előnyt. A VFM a hatékonyság beszámítása után B-t, nem A-t támogatja.

Jótékonysági megvalósítási támogatás: egy támogató 50 000 £-os támogatást, amely 200 sikeres munkaerőpiaci elhelyezést ért el (250 £/elhelyezés — látszólag kiváló gazdaságosság), összehasonlít egy 120 000 £-os támogatással, amely 350 olyan elhelyezést ért el, amely 12 hónapnál tovább tart, míg az első támogatás elhelyezéseinek fele 3 hónapon belül megszűnik. Az eredményesség — tartós eredmények — megfordítja a látszólagos VFM-sorrendet: az első támogatásnál a tartós elhelyezés valós költsége 250 £ ÷ 0,5 = 500 £, a másodiknál 120 000/350 ≈ 343 £.

Kapcsolat a szoftverfejlesztéssel

A VFM fegyelmet ad a mérnöki csapatoknak ahhoz, hogy a technológiai üzleti eseteket úgy keretezzék, ahogy a pénzügyi és ellenőrzési funkciók valójában olvasni fogják őket:

  • A gazdaságosságot, a hatékonyságot és az eredményességet külön tételként tüntessék fel az üzleti esetben, ne egyetlen összemosott „érték” számként — a Green Bookon nevelkedett szakértő éppen ezt a bontást fogja kérni.
  • Óvakodjanak a beszerzési költség (gazdaságosság) optimalizálásától az integráció és a munkafolyamat hatékonysága rovására, ami a kormányzati IT-ban nagyon gyakori hamis megtakarítás (lásd teljes birtoklási költség a kormányzati IT-ban és építeni vagy venni a kormányzatban).
  • Az eredményességhez eredményadatok kellenek, nem csak kibocsátásszámok — kapcsolják a szállítási mutatókat az eredmények és kibocsátások fogalmához és valódi értékeléshez a kontrafaktuális elemzés révén, ahelyett hogy a kibocsátásból eredményre következtetnének.
  • Ha egy rendszer egyenlőtlenül szolgál régiók vagy demográfiai csoportok között, a méltányosság jogos VFM-kifogás, nem különálló „jó, ha van” szempont — lásd digitális befogadás.

Buktatók

  • A VFM azonosítása a legalacsonyabb árral. A gazdaságosság a próba egyharmada (vagy egynegyede); a Green Book kifejezetten óv az olyan „legalacsonyabb költség” beszerzési szabályoktól, amelyek figyelmen kívül hagyják a hatékonyságot és az eredményességet.
  • Kibocsátások mérése és eredménynek nevezése. Az ügyátbocsátás (hatékonyság) nem ugyanaz, mint a jól megoldott ügyek (eredményesség); lásd eredmények és kibocsátások.
  • A méltányosság opcionálisként kezelése. A Green Book 2020-as frissítése óta az elosztási hatást a hagyományos három E mellett kell értékelni, nem utólag ráerőltetni; az üzleti eset jóváhagyása utáni utólagos beépítése sokkal nehezebb, mint az elejétől fogva szerepeltetése.
  • Különböző mennyiségű változatok összehasonlítása normalizálás nélkül. A különböző népességet kiszolgáló változatok egységenkénti VFM-összehasonlításának kontrollálnia kell a méretet, különben a hatékonysági összehasonlítás értelmetlen.

Források